Akasztották a hóhért! Bevettük Majosházát, na meg kolléganőnk mesés birtokát, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, és együtt töltsünk egy napot, munka nélkül. Hívhatjuk csapatépítésnek is, de ez sokkal több volt annál. Talán azért, mert keretek között kerettelenül élveztük a szép környezetet, a finom ételeket és italokat, a jó levegőt, a közös programokat, vagyis kiiktattuk a szótárból azt, hogy „kötelező”, ami az egyik rákfenéje lehet a csapatépítőknek.  

Nem új keletű dolog, hogy a sport oldja a feszültséget, segít ellazulni és felfrissíti a testet, lelket. Mi nekivágtunk egy kis dunai kenuzásnak, nyugodt víz, napsütés, kacsák, nádas és persze az elmaradhatatlan mentőmellények társaságában, amitől már önmagában mindenki jókedvre derült. Van egyáltalán olyan, akinek jól áll? :)

A közeli szabadstrandon bárki kedvére megmártózhatott, míg a társaság másik fele frissítők után kajtatott, sajnos sikertelenül, így hamar visszatértünk a kiindulópontra, főleg, hogy már az éhség is felütötte a fejét közöttünk. Andi kolléganőnk bográcsban készült, ínycsiklandó, tejszínes-tárkonyos őzraguval várt minket. Kell ennél több?

A nyugalomterápia itt nem ért véget. Kutyák, cicák és lovak vettek minket körül, egy gyönyörű mén, Metró pedig megengedte, hogy a hátára üljünk és megsimogassuk. Minden pozitív energiáját átadva varázsolt el bennünket.

A nap csúcspontja volt a tábortűz körüli beszélgetés, szalonna és mályvacukor sütögetés, ahol bebizonyosodott, hogy Ábel kollégánk a tűzgyújtás mestere.